Amikor ma tipográfiai művészettel foglalkozunk, már nem az értelmező szótár megfogalmazását alkalmazzuk, hanem valójában nyomdatechnikától függetlenül a betű művészi kialakításáról beszélünk. Ezen a ponton igen lényeges, hogy a betűk használatának két nagy csoportját megkülönböztessük. Charles Peignot, a francia Deberny et Peignot betűöntöde 1983-ban elhunyt igazgatója - akinek nevéhez számtalan új betűtípus forgalomba hozása fűződik, többek között a "Peignot" (1937) A. M. Cassandre rajzai alapján, az "Univers" (1956-60) amely Adrian Frutiger alkotása, valamint a világ első fényszedőgépének konstrukciója (Lumitype), - húsz évvel ezelőtt így fogalmazta meg a különbséget a betűhasználat terén: "typolecture" és typovision". Magyarra fordítva a két kifejezést, az első a szöveg, amit olvasunk (kenyérírás), a második a betűlátvány-szöveg, amit nem olvasunk, mert globális látványként hat ránk. A IV. Békéscsabai Alkalmazott Grafikai Biennále '84- a szervező bizottság új programja szerint - ezzel a második kategóriával kíván foglalkozni. A betű önmagában is alkalmas gondolat-kifejezésre. Néhány példával ez az állítás sokkal tárgyilagosabbá válik. Az alkalmazott grafika három-négy műfaját elemezve megállapíthatjuk, hogy a plakát, könyvcímlap, hanglemeztasak, vagy egy csomagolás tökéletesen betöltheti a gondolatközlés szerepét, anélkül, hogy bármilyen rajzi elemet kapcsolnánk a betűkhöz. Viszont a legkifejezőbb rajz, grafika, illusztráció vagy fotó nem válik plakáttá, könyvcímlappá, hanglemeztasakká vagy árucsomagolássá, ha nem kapcsolódik szöveg hozzájuk. Ezek a vizuális elemek szöveg nélkül, mint művészeti grafikák vagy fotók, a különböző kiállító-helyiségek falain találhatják meg helyüket, ha olyan színvonalasak, hogy erre érdemesek.

Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a betű nem lehet kiállítás tárgya, hiszen a Békéscsabai Biennále is ezzel a célkitűzéssel kezdte pályafutását. 1983 nyarán Budapesten töltöttem néhány hetet és első utam a Vármúzeumba vezetett. Papp Gáborral közel negyvenéves barátságunk, a kölcsönös szakma iránti tiszteleten alapult,

ahol a betűhasználatnak igen nagy szerepe volt. A vármúzeumi kiállításon Papp Gábor - aki előző találkozásaink során nagy lelkesedéssel beszélt a Békéscsabai Biennáléról, melynek egyik szervezője volt és elküldette címemre az addig megjelent katalógusokat - életművével mutatott utat a betűhasználathoz és példát az ettől elválaszthatatlan betű iránti tisztelet igen magas színvonaláról. A nyomtatott betű kétélű fegyver. Gutenbergtől a huszadik század közepéig, az ólomkorszak végéig (cf. M. McLuhan: La Galaxie de Gutenberg) kevesebb betűcsalád került forgalomba, mint az elmúlt harminc év alatt: úgy a kenyérírás, mint az ún. fantáziabetűk terén. Az új technológia új betűtervező nemzedéket "termelt" ki, főleg azokban az országokban, ahol a fényszedő és fénycímszedő gépipar kifejlődött. A betű is árucikk lett és az árubőség következtében egyre nehezebbé válik a választás. Divatcikk lett a betűből és a fiatal grafikusnemzedék gyakran téves utakon halad emiatt. Egyre kevesebbet kell betűt rajzolni, mert betűcsaládok százai kaphatók levonómatricákon, főleg az ún. divatbetűk, amelyek sokszor az olvashatóság legelemibb követelményeinek sem tesznek eleget. A ma használt divatbetű holnap már divatjamúlt lesz. Ez a sorsa minden divatcikknek.

Az ipari formatervezés fordított arányban hasonlítható össze a tipográfia fejlődésével. Egy századelejei vasaló múzeumi műtárgy lett. A ma gyártott vasalók formája a gyártástechnológiából kiindulva a használat, a kézhez alkalmazkodás problémáját tekinti a tervezés alapfeltételének. (Ergonómia) Az ipari forma nem lehet öncélú, minél egyszerűbb, minél jobban megfelel a tárgy használati követelményeinek, annál "szebb" lesz. Az alkalmazott grafika szerepe a huszadik század végen egyre fontosabb lesz. Egy vállalati védjegy nem lehet divatcikk, nem lehet minden évben, vagy minden tíz évben újratervezni, mert "kiment a divatból". A vállalat képe a városban, vagy a világpiacon, komoly pénzügyi befektetést igényel. A levélpapír egy korszerű védjeggyel, emblémával bizalmat kelt, és ez a védjegy, ha absztrakt vagy konkrét jel, módszeresen felhasználva a vállalat minden

produktumán: a vállalat székházán, reklámeszközökön (csomagolópapír, szállító teherautó, vagy hirdetési hadjárat), megerősíti a vállalat hitelét.

A grafikusművész felelőssége egyre növekszik, részben az általa tervezett művek növekvő megvalósítási költsége miatt, másrészt, ha például az olvashatatlan felirat egy útjelzőtáblán nem kelti fel időben a gépjárművezető figyelmét, emberélet foroghat kockán. A tervező felelőssége mellett, beszélni kell bizonyos területeken a tervező "hálátlan" szerepérőI is. A könyvtervezés, szövegtördelés, folyóirat és más kiadványoknál az olvashatóságot kell előtérbe helyezni. A betűválasztás tényén kívül, a szedéstükör méretarányai jellemezhetik a tipográfus egyéniségét. Ha ez a tevékenység öncélúvá fejlődik, ha egy oldal szövegben minden "e" betűt kövérrel szedetnénk, a szöveg olvashatatlanná válna és az "olvasó" megkérdezné, ki az a tipográfus, aki ezt a "művet" létrehozta. Ha viszont egy szöveget kényelmesen olvasunk a tipográfus a háttérben marad és akkor végezte jól a munkáját, ha jelenlétéről elfelejtkeznek. Visszatérve az előbbi bekezdésre, ahol a grafikus szerepéről volt szó, két személyes példával kívánom alátámasztani érvelésemet. Sokan ismerik a "NAGYVILÁG" című folyóiratot, de kevesen tudják, hogy a "NAGYVILÁG" címsort e sorok írója rajzolta. Hogyan lehetséges, hogy 1956 óta ez a folyóirat-fej nem változott meg? Számomra csak egy magyarázat lehetséges. A "NAGYVILÁG" nem divattermék. Több mint kétezer éves római kőbevésett betűk alapján rajzoltam, korszerű átírásban és ha ezek a betűk kétezer év alatt nem avultak el, valószínű, hogy jobban állja majd az idő "vasfogát", mint sok más betűtípus. A másik példa, talán inkább vitatható, mint az előbbi. A "Csemege" bolthálózat emblémájáról beszélek. Tavalyi budapesti utam alkalmával egy Váci utcai Csemege boltban vásároltam néhány üveg hazai italt. A pénztár után egy fehér nylon tasakban adták át a kifizetett árút. A tasak közepén a harminc évvel azelőtt általam rajzolt "Csemege" embléma, sűrű szedésű "30 éves" háttéren. Miért állja az időt ez az embléma? Nyilván mások az okai, mint a

"NAGYVILÁG" sikerének. A "Csemege" embléma bár betűs megoldású, de pontosan kifejezi az ünnepi ajándék-kosár fogalmát, anélkül, hogy borospalackok és egyéb konkrét tárgyak töltenék meg a kosarat. A betűk behelyettesítik az árút. Ezenkívül a vásárlóközönség számára az embléma mint egyezményes jel messziről hívja fel a figyelmet. Ha ma egy reklámfőnök a legjobb grafikai tervvel alátámasztva javasolná a jelenlegi "Csemege" embléma helyettesítését, ez csak akkor volna lehetséges. ha az egész országban egy időben kicserélnék az összes cégtáblát, neonberendezést, csomagolópapírt, tasakokat, és a többit. Nem hiszem, hogy ez piackutatási és gazdaságpolitikai szempontokból reális lenne. Mindezek ellenére meggyőződésem szerint ezt az emblémát is át kell majd írni korszerűbb hangvétellel, anélkül, hogy alapjellege megváltozzon. Sok példát láttunk már erre grafikai szaklapokban, mint a "Pelikán" tinta védjegyét és sok mást is. Hogyan lett a szecessziós rajzokból korszerű áruvédjegy? Hogyan fejlődtek ezek az elmúlt száz év alatt? Néhány szót talán az alkalmazott grafika oktatásáról. Ezen a ponton több fontos kérdésre kellene választ adnunk.

Tizenhat év múlva a huszonegyedik század első hónapjait fogják élni azok a fiatalok, akik ma a különböző grafikai főiskolákon tanulják a vizuális közlés technikáját. Mi lesz a technológiai fejlődés a vizuális közlés területén az elkövetkező húsz évben? Melyek lesznek a vizuális közlés eszközei? Az alapok már ma is léteznek. A nyomdaiparban, betű-és cinkográfiaiparban számítógépek végzik azt a munkát, amit a tördelőszerkesztők kefelevonatokkal, ollóval és ragasztóval csináltak. Nincs már betűmatrica, a betűk digitalizált formában a számítógépek agyában vannak felhalmozva. Betűk vagy emblémák rajzait képernyőn lehet módosítani, amíg végleges formájuk kialakul. Nem kell hosszú tanulmányokat és rajzok ezreit elkészíteni, hogy trükkfilmet hozzunk létre. Minden lehetségessé válik, de ez a fantasztikus technológiai fejlődés nem helyettesíti a teremtő szellemet. A gondolatközlésből a gondolatot kell

kifejleszteni, mert a közlést a gépek fogják megkönnyíteni. A legfantasztikusabb korszakot fogják élni és élvezni a mai húszévesek, ha megértik, hogy mi lesz a szerepük húsz év múlva és erre a feladatra már ma kezdik a felkészülést. Sok sikert kívánok a IV. Békéscsabai Alkalmazott Grafikai Biennále '84 kiállítóinak és szervezőinek.

Papp Gábor emlékére
Gábor Pál grafikusművész