Az Országos Tervezőgrafikai Biennále 1978-ban indította el azóta is élő kiállítássorozatát. Nyitott mind a tervezőművészek, mind a felhasználók, megrendelők írányába. Kiemelt jelentőséggel bír a fiatal tervezőgeneráció és a művészeti egyetemek tervezőgrafikus hallgatói munkáinak bemutatása. Díjazottainak sora mutatja, hogy a mai középgeneráció legjobbjai első elismerésüket itt kapták meg, sok fiatal alkotóra itt irányult először a kiemelkedő tervezőgrafikai teljesítményt joggal megillető figyelem. A tervezőgrafikai életművek elismerésére a Konecsni György-díjat alapították a szervezők. A békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum 1978-tól kezdődően gondozza a biennálék díjazott alkotásaiból álló, azóta is rendszeresen bővülő grafikai gyűjteményt.
Az első biennále óta eltelt évtizedekben hatalmas változásokat éltünk meg. A művészet erjedési folyamatai a hatvanas évek végétől, a hetvenes évek elejétől országszerte és minden művészeti ágban megindultak, a rendszerváltozás pedig robbanásszerű változást hozott. A szakmai periodikus kiállítások iránti igény, sok egyébbel együtt, mind ennek a folyamatnak a részei voltak. A művészet a korlátolt merevséget, kiüresedett kategóriákat, dogmákat feszegette, nem hősileg és konspirálva, hanem magától értetődően, mert ilyen a természete: ki kell a bőréből bújnia, ha azt már kinőtte, vagy ha már eleve sem az övé volt. Ezt, a biennále eddigi történetének tanúsága szerint, a tervezőgrafika művészet mindig megteszi.
Amikor Békéscsaba városa és Békés megye vezetői annak idején felvetették a gondolatot, hogy szívesen vállalnák egy politikai plakát-biennále létrehozását, a tervezőgrafikusok örömmel és azonnali ellenvetéssel fogadták a javaslatot. A biennálénak nagyon örültek, a javasolt programnak nem. Elsősorban azért, mert a politikai plakát
oly kicsiny szelete a tervezőgrafika művészetnek, hogy általa a tervezőgrafikus szakma, a maga sokrétűségében, nem tudja önmagát megmutatni, holott erre régi és jogos igény élt bennük. Ezért egy gondosan felépített tervet dolgoztak ki és adtak át válaszul, amelyet Békéscsaba és Békés megye vezetői, illesse őket ezért elismerés és tisztelet, teljes egészében elfogadtak. A tervezet az első tíz kiállítást tartalmazta. Az első három biennálét részletekig meghatározta oly módon, hogy a tervezőgrafika művészet egészét három nagy egységben mutassa be: plakát, könyv-illusztráció, embléma, ez volt az I., II. és III. biennále tartalma. Ezután következett a művészeti eszközök számbavétele, sorrendben a betű, a szín, a rajz, a fény, a tér és a jel fogalmai köré szervezve. Amikor a tervezőgrafikusok megvitatták és vállalták a biennálét, a művészek körében olykor elhangzott az ellenvetés, hogy vajon mit keres a jellegzetesen nagyvárosi fogantatású tervezőgrafika művészet Békéscsabán, hogyan tud ott gyökeret verni, lesz-e igazi köze hozzá a város és a megye társadalmának. A kételyeknek volt bizonyos alapjuk, csakhogy Békéscsaba Tevan Andor városa, Békés megye Kner Izidor korszakos jelentőségű nyomdájának otthona volt, bízni lehetett a nagy magyar nyomdászművészek kisugárzásának erejében. A szervezés és előkészítés nehéz munkája a Munkácsy Mihály Múzeum munkatársaira hárult. Dér László, a múzeum akkori igazgatója jól tudta, hogy a biennále és az abból épülő grafikai gyűjtemény képzett és felkészült szakember nélkül nem létezhet, gondoskodott erről is. Nagy veszteség volt korai halála. Különös tisztelet illesse Papp Gábort (1918-1982), aki élete utolsó éveinek minden erejét beleépítette a biennále szervezésébe. A Bakos Katalin, Darabos Edit, Melis Orsolya, Molnár Kálmán szerkesztésében, Felsmann Tamás és Tepes Ferenc által tervezett X=XX című album köszöntötte a X., jubileumi kiállítást. A biennálékon szereplő alkotások mindig szeizmográfként jelezték a külső - társadalmi, szakmai, technikai -
feltételekben beállott változásokat, ahogy a kiállítások tematikája is: A képírástól az írásképig - Kommunikációs irányzatok a XXI. század küszöbén (1998); A Képzelet Valósága a XXI. század hajnalán - Az alkotói fantázia szülte Mű-Valóság, 3D és mozgatott virtuális terek (2000); Grafika (vagy) Reklám - Reklám (vagy) Grafika (2002); Privát üzenet - EU csatlakozás (2004); Bartók és Mozart jegyében (2006); Communication Design (2008) Az utóbbi években minden biennálét követő esztendőben sikerült a kiállítás anyagát Budapesten is bemutatni, többek között a Műcsarnokban és az Iparművészeti Múzeumban. A XV. biennále a Magyar Nemzeti Galériában került megrendezésre. A XVI. biennále budapesti kiállításának a Magyar Képzőművészeti Egyetem adott otthont. A biennále külföldön Bulgáriában, Chilében, Csehországban és Finnországban mutatkozott be, válogatott anyaggal.
Az Országos Tervezőgrafikai Biennále nem jöhetett volna létre, ha nincs egy olyan erős, tehetséges, motivált tervezőgrafikus sereg, mint amilyen volt és van. Velük él és hat a biennále, köszönet érte mindnyájuknak.
