A zene
A zene híd a szellem és az érzékek világa között, extázist vált ki, hitről, szerelemről, az emberről szól, a természetben, a végtelenben. Az ember, a művész azzal kísérletezik, hogy látomásait valóra váltsa, a titokzatost a józan ész számára is felfoghatóvá tegye. A művészet az emberről, az életről beszél, egy műalkotás láttán vagy hallgatása közben közvetlenül az alkotók szellemével kerülünk kapcsolatba. A zene lehet kifejező, közlékeny, megindító és ihletett, akkor is ha a tenger szűnni nem akaró moraját vagy a madárdal spontaneitását idézi. A természetes hangokban szinte mindent megtalálunk, amiből a zene megszületett, az évezredek előtt Indiában kialakult muzsikában éppúgy, mint a roppant bonyolult harmóniai textúrákban. A zene érzelmeink mélyebb rétegeire hat, egész lényünkkel reagálunk rá.
A madarak egymás zenéjének előadásával párbajoznak, hangokkal csábítják párjukat, rémisztik ellenségeiket, óvják kicsinyeiket a veszélytől és vigasztalják egymást a bajban. Az élőlények hangok segítségével teremtenek kapcsolatot egymással. Egy tudós megfigyelte, hogy a világ legnagyobb emlősállata, a bálna, reagál a zenei hangokra amikor ő fuvolán játszik és úgy válaszol neki, mintha ő is bálna lenne. Az érzékszervek kifinomultsága valamennyi élőlénynél hozzátartozik az életben maradás, a párosodás, a táplálkozás képességéhez. Életünk minden mozzanatának - mint a születés, a házasság, a halál, a vetés, az aratás, az évszakok változása, a tavasz eljövetele, a termékenység - zenéje van. Sejtjeink, az atomok rezgése kívül esik a tudatos érzékelés határain. A világegyetemben vannak hullámok, melyek úgy hatolnak át az anyagon - és rajtunk is - mintha semmi sem állna útjukban, és vannak végtelenül lassan mozgó hullámok is. A zene a rezgések körének közepén helyezkedik el, ott kezdődik, ahol a rezgést tapintással már nem tudjuk követni, és valamivel azelőtt ér véget, ahol a rádióhullámok kezdődnek. A zene segít, hogy
az egész rezgő világgal kapcsolatban maradjunk. A zene titokzatos rezgéseinek segítségével azonban képesek vagyunk közvetlenül megosztani érzéseinket mások érzéseivel.
1877-ben az USA-beli Menlo Parkban Thomas Alva Edison feltalálta a kezdetleges fonográfot. Rájött, hogyan készíthet hangrezgésekre érzékeny lemezt. A hang átalakult mozgássá. 1877 decemberében Edison szabadalmaztatta fonográfját. A hangfelvételek fejlődésével a grafika ezer szállal kapcsolódik a zenéhez. Kezdetben a hanglemez elterjedésével a népszerű operák, operettek, musicalek dalai találkoztak a közönség igényével. A világ történelmi korszakainak, népeinek zenei hagyománya, klasszikus és romantikus hangversenyzenéje, a zene kincsestára élő előadásban, rádióközvetítés és lemezfelvétel formájában meggyőző népszerűséggel jut el mindenhova. A „klasszikus" zene kiapadhatatlan tárháza mellett a húszas évek Amerikájának dzsessz-korszakát rögzítették a felvételek. A dzsessz, a ragtime, Scott Joplin, a trombitás „King" Oliver, Paul Whiteman „a dzsessz királya" és az énekesek, Bing Crosby, vagy a zeneszerzők mint George Gershwin és Cole Porter, a swing-korszakban Glenn Miller zenéje növelte magasra a lemezkiadást. Jöttek a nagy nevek: Louis Armstrong, Duke Ellington, Count Basie, Benny Goodman és Charlie Parker, a trombitás Dizzy Gillespie, a zongorista Thelonious Monk, Miles Davis és különböző irányban tágították a zene határait. Frank Sinatra és Frankie Laine énekes nemzedéke után a country és western zenét és a rhythm and bluest egyesítő rock and roll milliós példányban elkelt lemezein Bill Haley és Elvis Presley dalolt. A wurlitzer, a hordozható rádió, lemezjátszó segítségével a popzene mindig és mindenütt szólva a fiatalok mindennapi életének részévé vált. Jerry Lee Lewis, Little Richard, Tommy Steele és Cliff Richard után Bob Dylan (Milton Glaser plakátja!) költői tehetségű himnuszai a vietnami háború elleni tiltakozással a popműfaj komolyságát mutatták fel egy időben Joan Baezzel. És megszületett a Beatles a popzenét vonósnégyes kísérettel,
verkli-dallamokkal, hindu rágákkal, ironikus humorral, és pszichedelikus menekülés ötvözetével főszerezve. A „Sárga tengeralattjáró" Heinz Edelmann grafikájával új grafikai hullámot indított. A Rolling Stones, a beat és a néger soul-zene mellett új stílusok jelentkeztek, létrejöttek a pop-fesztiválok: Monterey, Woodstock és Altamont. Mick Jagger „A Gonosz iránti rokonszenv"-ről énekelt. A pszichedelikus hagyományt a Cream, a Pink Floyd, a Led Zeppelin, a Jethro Tull és a Yes együttes fejlesztette tovább. A Pink Floyd félelmes arzenáljával az elektronikus hangzás határtalan lehetőségeit mutatta fel, a pszichedelikus szépséget pénztárgép csörgéssel, sikoltással és hahotával vegyítve. Jimi Hendrix, Janis Joplin, Elton John, Led Zeppelin vagy az ABBA együttes feltűnése óta a könnyűzene új stílusait és a zenéhez kapcsolódó lemez- és CD borítók hihetetlen mennyiségű és változatosságú grafikai termését csak az egymást követő „Album Cover Album"-ok és speciális grafikai kiadványok tudták valamelyest számon tartani. Mellette természetesen a „komoly" vagy „klasszikus" lemezkiadás is megteremtette a maga galaxisát a grafika terén is.
A biennále témaválasztásánál kapóra jött a két zenei nagyság, Mozart és Bartók Béla születésének évfordulója és a hozzájuk kapcsolódó grafikai pályázatok eredménye. Bartók Béla műveiben egyaránt megjelennek a különböző népek zenéjéből gyűjtött elemek és a nagyvárosok hangzása, zenei hagyománya. Szenvedélye visszafogott, szabadsága fegyelmezett, muzsikája élő lelkiismeretünk. Több feladat kapcsolódott mindkettőjük munkásságához és a zenéhez mindkét művészeti egyetemen az utóbbi két évben, a pályázatokon kívül is. A zene közismerten kiemelt helyet foglal el a fiatalok életében, sokan alakítottak zenekart, személyes élményük a zenélés. A grafikai feladatok és önálló munkák kapcsán diplomamunkák, CD borítók, plakátok, műsorfüzetek születtek. Sikeres volt a minisztérium által kiírt Bartók pályázat is, országszerte látható volt az eredménye. Bartók Béla - aki alaposan ismerte a falvak zenéjét, több száz
éves dalait, a Balkán, Törökország, sőt Afrika északi partvidékének ritmus- és dallamvilágát - műveiben intellektuálisan előrevetíti korunk zenei, világzenei törekvéseit, az élő nemzedékek örökségének felfedezését. Az emberi érzelmek teljes skálája - büszkeség, fájdalom, öröm, derű, elmélkedés, humor - mindezt vártuk a biennáléra beadott művekben, az utóbbi két évben született más, nem zenei témájú művekkel együtt.
Molnár Kálmán grafikusművész,
tanszékvezető, Magyar Képzőművészeti Egyetem
