Grafika (vagy) Reklám
Reklám (vagy) Grafika
[?!?!]
Grafika (vagy) reklám?! A kérdés önmagában szofisztikus. Sem egyik, sem a másik fogalom nem minősít, és nem minőség. Mindkét fogalom a benne rejlő értékek által válik kultúraterem-tővé. Az üzenet-tervezés az alkotó számára grafikai mű. Az üzenet a megbízó szármára reklám. A reklám célcsoportokat akar elérni, a tervező ezen szándék mellett (vizuális) kultúrát teremt. Az egyik oldal törekvése a globális párbeszéd, a másik oldal szándéka a kreativitás, a tehetség, a képzelőerő, az intuíció segítségével az egyedi kommunikáció megteremtése. Közérthetőség, de nem középszerűség, cél és eszköz, tartalom és forma, panelek, klisék és személyiségjegyek globális üzenetek és különböző személyiségek.
Van-e helye a külvilágnak a kiállító teremben? Ez fontos kérdés. Egy április végi késő délután ülök az autómban, hallgatom a rádiót, a csúcsforgalom már érezhető. A Hűvösvölgyi út felől haladunk a Moszkva tér irányába. Az egész autósor szó szerint araszol, a Buda gyöngye közelében megrekedünk. Belenyugszom a változtathatatlanba és nézem a körülöttem lévő környezetet. Íme a View! Reklám vagy grafika? Nos nézzük, mi is a valóság. Az autó áll, nyugodtan szemlélődhetek. Közvetlen mellettem a villamos síneket és az úttestet elválasztó füves zöld sávban nagyméretű hadihajó-szürke fém elektromos doboz. Igazi "vad média", van rajta minden: grafiti, magán plakát, személyes hirdetés, pártok apró öntapadós logói, ez az egész látvány rendezetlen, de artisztikus. Fakó és szakadozott és ösztönösen organikus. Teljesen Edward Fellának való téma. Ez grafika. A túloldalon klasszikus henger alakú plakátoszlop, rajta az egész felületet beborító sörreklám, a fotó high-tech, szép rembrandti ragyogású páracseppek a sörösüveg felületén, de a körülötte lévő zöld flekk érzéketlen, a tipó és a kommunikációs üzenet felejthető.
Ez reklám. Felnézek. A gesztenye fasor mögül kikandikáló villany-oszlopokon ott felejtett választási plakátok, arcok néznek rám, mosolygó fogsorral, pártlogók adják a fogsorok eredetiségének hitelét. Ez PR. A plakátokat az oszlopokon enyhe szél mozgatja. Az egyiknek két felső sarka már lemállott, kutyafül-ként lóg, a mesterségesen vigyorgó politikus fejére. Ez a kép is új értelmet kapott. Végre zökkenünk egyet az autósorral, a lámpa zöldre vált, de nem haladunk tovább. Újból jön a fékezés. Az előttem lévő autónak ég a stop-lámpája, a csomagtartón a márkajel, a rendszám tábla, a köbcenti és a lóerő felirata. Tiszta grafikai felület. Jobbra kinézve a buszmegállóban city light. Szemben forgalmi lámpák, kresztáblák, egyezményes jelek, ezt is grafikus tervezte. Átnézek a túloldalra, a Shell kút piros, sárga színei már világítani kezdenek, bekapacsolták az elektromosságot. Rendezett a látvány. Ez arculatterv. Az épület falán óriásplakát, rajta boldog mobiltulajdonosok. Ez reklám. Nem messze egy ott felejtett cégtábla, piros alapon fehér felirat, fekete kontúrral, üvegtábla hátára festve a régi Közért logóval. Rajta Húsáru felirat pattogzik, a piros szín időnként már csak nyomaiban látszik. Az enyészet új értéket teremtett. Mindenhol jelen vagyunk mi, grafikus tervezők, gondolom mindezt vegyes érzelmekkel. Mi minden fontos egy jól sikerült kommunikációban? Hogy egy mű jól működjön, a látványból kép, a képből képmező, a képmezőből kompozíciónak kell létrejönnie. A jó kompozíciónak vizuális dinamikával kell rendelkeznie, a mondanivaló redukciójával és transz-portálásával ki kell alakítani a megfelelő egyensúlyt, hogy ezek a formai elvárások szolgálják a tartalmat. Mindennek alkalmazkodnia kell ahhoz a vizuális nyelvhez, amely a műfajok, a médiák sajátosságai és olvasható a közönség számára.
Az üzenet kódolása és megjelenítése mindig függ a kor és a társadalmi közeg kulturális háttérismeretétől. A kommunikációban szövegértelmezéssel, a tördelési hierarchiák változtatásaival láthatóvá lehet tenni a verbális üzeneteket. A betű már önmagában is karakter. Talpa van és lenyúló szára, törzsmérete és szármagassága,
van betűszeme és füle, burka és válla, kacskaringója és nyúlványa, végződése és udvara, harántvonala és felnyúló szára. A szóvá formált betűkép mondatokká állhat össze, ahol a betűköz, sorköz és tükörméret karakterizálja az üzenetet. Ezek az ismeretek és tudások a grafikai kultúra alapjai és innen indulhat a vizuális kommunikáció. Gyakran érezhetően zavar a külvilág grafikai kultúrája. Ha elővesszük a szakmai nemzetközi folyóiratokat a How-t, a Baseline-t, az Archiv-ot és a többit, az ezekben publikált munkák nagyobb része kampány. Miközben nézem, soha nem merül fel bennem, hogy ez reklám vagy grafika. Az ott látható munkák a magas szakmai minőséget közvetítik. A kép a helyén van, akár fotó, akár rajz; stílusok és divatok nyugodtan keveredhetnek, ami közös bennük, a grafikai kultúra. A képi üzenet egyértelmű, az ott használt vizuális nyelv olvasható, a mindennapi megvalósult tervek válnak dokumentált művészetté. Az elmúlt hónapok hazai eseményei, a Trakta, a Vagy-vagy és az Aranyrajzszög kiállítás, a folyóiratok: az új Punk-tum, vagy az időszakos Dáblin, mind szakmai ínyencségeket közvetítenek.
Egy tervező grafikai biennálén akkor nem kell feltenni azt a kérdést, hogy: Reklám vagy grafika, Grafika vagy reklám [?!?!], ha az utca és a kiállítótermek művei újból azonosak lesznek.
Molnár Gyula grafikusművész
tanszékvezető, Magyar Iparművészeti Főiskola
