Az előszó előzménye

A valóság látványképe tőlünk független, térben és időben létező végtelen folyamat. A látás az érzékelés birodalma: a látvány a minket körülvevő világról és a benne lévő tárgyakról a visszaverődő fény útján jut el a szemünkbe. Pupilla, retina, receptorok, csapok, pálcikák: ez az ember képi valóság közvetítőjének biológiai mechanizmusa. A látás, az érzékelés megelőzi az értelmezés folyamatát. Az emberi tapasztalat a látott képélményeket értelmezi, arra fogalmakat alkot és meghatározza azokat a beszéd segítségével. Ha látunk egy foltos, hosszú nyakú állatot, azt mondjuk rá hogy zsiráf, mert már valaki megfogalmazta illetve tapasztalta, hogy ez egy zsiráf. Látunk egy festményt, azt mondjuk rá hogy absztrakt; egy másik vizuális élmény egy plakát. Érzékelés és értelmezés: ez a mi emberi valóságunk, látványvalóságunk, kulturális közmegegyezések összessége. A fotó a lét történetének töredéke, időben és térben létezett látvány, önmaga is térbeli és időbeli médium. A grafikus új valóságot teremt, időn és téren kívüli, soha nem létező valóságot.

A képzelet valósága a XXI. század hajnalán
- mely magában foglalja az alkotói fantázia szülte Mű-valóságát, a Művalóságot, a Virtuális valóságot, a 3D és az animált, mozgatott virtuális terek valóságát is.

Az információ tervezésében a kép a kommunikáció és néha maga is médium. René Magritte pipát ábrázoló képén írásban deklarálja: "Ez nem pipa" (1929). A pipa, mint tárgy az a valóság, a festett kép a képzelet szülötte. A jelölő a látvány, a jelölt a fogalom és ezek együtt alkotják a jelvalóságot. "Virtuális valóság", hangoztatják ma minduntalan, pedig a képalkotók évezredeken át és ma is új valóságot teremtenek, a képzelet valóságát. A XXI. század hajnalán számtalan új "virtuális eszköz" és program áll rendelkezésünkre, de az alkotás ma is (legyen világképünk

Bagossy Levente plakátterve

Országos Tervező Grafikai Biennále 2000-2001